Az emberiség mai napig abban a tévhitben él, hogy „feltalálta” a gazdasági rendszerek varázslatos világát. Amit azonban valójában megalkottunk, az nem más, mint egy sor kizsákmányoláson alapuló Ponzi-rendszer (A Ponzi-rendszer vagy más néven Ponzi-séma szélhámos beruházási művelet, egyfajta piramisjáték – más néven pilótajáték-, amelyben a korábbi befektetőket az újonnan érkezett befektetők pénzéből fizetik ki, egészen a rendszer összeomlásáig. – a ford.), ami a bolygó természeti erőforrásaira épülő gazdaságon élősködik.

Kívülről nézve az emberek alkotta gazdasági rendszerek rendkívül élénknek, sokszínűnek és egészségesnek tűnhetnek, és megtévesztésig hasonlítanak egy kiegyensúlyozott rendszerre. Azonban felfedezhetünk három olyan sarkalatos pontot is, aminek nem felelnek meg, és amelyek egyértelműen rámutatnak arra, hogy valójában felemésztenek bennünket.

Élősködő gazdasági rendszerek

Az első árulkodó jel az, hogy a gazdaságok mérlege folyamatosan negatív, azaz veszteségesek. Az emberiség gazdasági rendszerei olyan élősködő szervezetek, amelyek elpusztulnak, miután megölték a gazdatestet, mivel létezésük teljes mértékben a természetből származó külső erőforrásoktól függ. Mint például a csapadék mennyiségétől és a folyók vízhozamától, hiszen mindezek biztosítják a növények öntözését, az ivóvizet és az energiát. Aztán a gazdaságok létezése függ a természet egyéb erőforrásaitól is, amely zsírok, szénhidrátok és fehérjék formájában táplálja azokat. Maga a kőolaj is egyfajta kémiai energia, amelyet növények milliárdjai a fotoszintézis során megkötöttek és elraktározták azt a talajban.

Az emberiség soha nem hozott létre úgynevezett „Föld-valutát”, hanem egyszerűen csak ellopja azt.

A gazdasági rendszerek mindig is negatív egyenleggel rendelkeztek: a természettel szemben fennálló adósságuk a GDP-t több százszorosan meghaladja, és ez a különbség a történelmi feljegyzések szerint folyamatosan csak nőtt. Minden ember alkotta gazdasági rendszer alapvetően egészségtelen, akárcsak egy falánk, hízásra hajlamos páciens, aki képtelen uralkodni magán. Működésük legfőbb hajtóereje a kapzsiság, ami fogékonnyá teszi őket számos „betegségre”. Könnyen meginognak, az infláció, a defláció vagy más gazdasági problémák áldozatául esnek. Gyakran kénytelenek „beleharapni a saját ujjukba” – háborúznak, vagy éhínségben szenvednek – és olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek rendkívül ritkák a bolygó egyetlen valódi, fenntartható gazdasági rendszerében: a természetben.

Az emberiség élősködő gazdasági rendszerei folyton visszasomfordálnak a Föld Központi Bankjához (CBE – Central Bank of Earth) valamiféle „mentőcsomagért” a célból, hogy letarolhassanak egy újabb esőerdőt, vagy hogy elterelhessenk egy újabb folyót a fogyasztás érdekében. Újra és újra vissza rohangálnak az egyetlen egészséges gazdasági rendszerhez, amely képes finanszírozni, azaz életben tartani őket. A működésképtelen ember alkotta gazdasági rendszerrel ellentétben a bolygó valódi gazdasági rendszere egészen a közelmúltig nem szenvedett az infláció, defláció hatásaitól, sem pedig a gazdasági fellendülés és hanyatlás hullámzó ciklusaitól. A ritkán előforduló kihalási eseményeket leszámítva a Föld Központi Bankja (CBE) mindig is szilárd, stabil teljesítménnyel és kiegyensúlyozott mérleggel büszkélkedhetett.

A fák, az élelem és az oxigén értéke hosszú évmilliókig szinte változatlan maradt: felbecsülhetetlen, mégis megújuló. Ez egy halhatatlan gazdaság volt, amely úgy épült fel, hogy az idők végezetéig fennmaradhasson, és a megosztás és az újrahasznosítás elvén alapult – a jelen korunkat jellemző kapzsisággal és pusztítással szemben.

A Föld Központi Bankjában (CBE) nincsenek pénztárosok, bankárok vagy bankautomaták, mert egyszerűen nincs szükség rájuk. Mindenkitől elvárják azonban, hogy csak annyit vegyen el, amennyire éppen szüksége van, és visszahozza azt, amit esetleg nem használt fel. Ennek ellenére az emberiség gazdasági rendszerei tömegesen megrohamozták a Föld Központi Bankját (CBE), és olyan személyi kölcsönöket vettek fel, amelyeket nem képesek visszafizetni. Szolgálnék egy igencsak szemléletes hasonlattal az emberiségre: ő az a túlsúlyos vendég, akivel mindannyian találkoztunk már egy olyan étteremben, ahol bizonyos összeg befizetése mellett korlátlan a fogyasztás. Egyedül ül az asztalnál és tízpercenként feláll, hogy újra töltse a tányérját. Mértéktelenül tömi magába az ételt, és fogalma sincs arról, hogy mikor kellene abbahagynia.

Meglopjuk a Földet

A második árulkodó jel az, hogy az ember alkotta gazdasági rendszerek nem ismerik az eredmény fogalmát. Valójában ugyanis semmit sem termelnek, semmivel sem járulnak hozzá a Föld gazdasági rendszereihez. Természetesen rengeteg fogyasztási cikket állítanak elő az emberiség számára, de az ember csupán egy a bolygón élő 10 millió faj közül. Az emberiség gazdasági rendszerei parazita módjára élősködnek, mert semmit sem adnak vissza annak a gazdatestnek amelyet megfertőztek.

A bolygó másik 10 millió faja  – velünk ellentétben – mind hozzájárul kisebb vagy nagyobb mértékben a Föld Központi Bankjához (CBE), és ezáltal az emberek életéhez is. Persze ők maguk is vesznek fel „kölcsönöket”, de csak annyit, amennyire éppen szükségük van.

Őszintén szólva az emberi faj teljesen haszontalan a Föld és a milliárdnyi más élőlény számára, mert szó szerint semmivel sem járul hozzá az ökoszisztéma fenntartásához.

Egyetlen faj sem létezhet ily módon ezen a bolygón, azaz következmények nélkül. Az élet szabályai szerint az ilyen fajokat az ökoszisztéma körforgása viszonylag gyorsan eltünteti a rendszerből, mivel minden esetben megvédi a kulcsfontosságú fajokat, és megszabadul az élősködőktől.

Az egyetlen ok, amiért még nem halt ki az emberiség, az az, hogy még mindig képesek vagyunk erőforrásokat kivonni a rendszerből – még egy ilyen mértékben legyengített, letarolt bolygóból is. Amint azonban kimerülnek eme – már ma is egyre nehezebben hozzáférhető – erőforrások, teljesen elvágjuk magunkat a Föld gazdasági rendszerétől. Kirekesztett fajjá válunk, és még, ha akarnánk is, akkor sem leszünk képesek visszailleszkedni az ökoszisztémába. Nem kívánatos fajjá tettük saját magunkat ebben a természeti rendszerben. Ez még annál is jóval sebezhetőbbé tesz bennünket, mint azt kezdetben feltételeztük, és nagyban megnöveli az emberi faj kihalásának esélyeit.

Az emberiség gazdasági rendszerei nélkülözik a józan üzleti alapelveket, és kizárólag a lopásra, a kizsákmányolásra és az erőforrások folyamatos kimerítésére összpontosítanak. Annak ellenére, hogy ezek a rendszerek a bolygó bio-gazdaságában csupán nettó negatív „eredményt” képesek felmutatni – azaz veszteségesek -, az üzletemberek folyton azzal dicsekednek, hogy mit „termeltek” vagy mit „értek el”, mintha ez valami elképesztően megterhelő feladat lett volna számukra. Valójában azonban hogyan is lesz sikeres egy vállalkozás, egy gazdasági rendszer vagy egy ember? Úgy, hogy a legegyszerűbb módszert választja: ellopja a Földtől azt, amire éppen szüksége van (illetve leggyakrabban még annál is többet).

Minden ember által létrehozott üzleti vállalkozás nem más, mint egy szervezett „betörés és rablás”, egy ökológiai csalás, amelyben a területszerzés, a rabszolgaság és a kizsákmányolás is kulcsszerepet játszik – még a saját fajunkon belül is. Mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a lopásra épülő rendszert „gazdaságnak” nevezzük, és teljesítményét olyan hihetetlen sikertörténetként ünnepeljük, amelyet „csak az emberek voltak képesek elérni”. És valahol igazunk van.

Ha ugyanis a Föld életkorát egyetlen évre összesűrítenénk, a modern ember csak december 31-én este 23:36-kor jelenne meg. Ha innen nézzük, csakis egy terrorista képes ekkora kárt okozni ilyen rövid idő alatt.

A Föld Központi Bankja (CBE) az egyetlen nagy hitelező szervezet, amely az emberiség által létrehozott hamis gazdasági rendszereket fenntartja. Ez a bank pedig valójában már évszázadokkal ezelőtt csődöt jelentett, miközben igyekezett kiszolgálni az emberiséget az általa felhalmozott adósság tengerben. A jelenlegi összeomlás tehát nem más, mint egy régóta fennálló fizetésképtelenség, ahol az esedékesség határideje már lejárt. A Föld Központi Bankja (CBE) teljesen kiürült, egészen az alapig leromboljuk, míg végül semmi sem marad belőle, mivel senki és semmi nem tudja már megmenteni. Az eszközeivel nem lehet „tőkeáttételes eljárásban” kereskedni vagy a „mennyiségi lazítás” folyamatát alkalmazni rájuk, mert ezek olyan gazdasági eszközök, amelyeket csak az emberiség „maffiózói” ismernek. Ez a bank mindaddig a teljes megsemmisülés pályáján halad, amíg az emberiség gazdasági rendszerei követik a kapitalizmus alábbi alapelveit: kizsákmányolás, pusztítás, tőkeáttétel, gyorsulás, növekedés, infláció, pénzzé tenni mindent, mit csak lehet.

A manapság uralkodó globális üzleti modell vezérmondata: pusztítsd el a Földet, zsákmányold ki az embereket, és keress mérhetetlenül sok pénzt. Ez a bolygó jelenleg úgy működik, mint egy profitorientált vállalkozás, nem pedig úgy, mint egy 10 millió fajt befogadó, önszabályozáson alapuló közösség. Amennyiben ezen nem változtatunk, az esetben minden, ami a Földön található, egy garázsvásár lomjai között fogja végezni.

„Halálkultuszban” élünk

A harmadik árulkodó jel pedig, amiért az emberiség által létrehozott gazdasági rendszerek nem nevezhetők valódi gazdaságoknak, az, hogy szó szoros értelmében imádjuk a pusztulást. Egy „halálkultuszban” élünk. Ahhoz, hogy a kapitalizmus működhessen, mindennek el kell pusztulnia, és a szemétben kell végeznie. Mindezt azért, hogy a kereslet továbbra is fennmaradjon, és a gyárak tovább termelhessék a haszontalan termékeket.

A modern emberi civilizáció a fejlődése során szinte mindent egyszer használatos árucikké alakított át, amelyek lejárati ideje véges. Csak akkor képes a termelési gépezet fenntartani önmagát, ha az egyes termékek és élőlények „fogyasztási cikkekké” válnak. Amíg azonban azt látjuk, hogy a pohár még félig tele van, képtelenek leszünk szembenézni a valósággal. Igazság szerint ez a civilizáció az egész létezését arra a képességére alapozta, hogy mindent elvesz és elfogyaszt, és nem pedig arra, hogy valamilyen módon fenntartsa azt. Ez pedig valljuk be, meglehetősen hátborzongató hozzáállás.

A pénz természetesen központi szerepet játszott a Föld Központi Bank (CBE) eszközeinek és értékeinek elpusztításában és leértékelésében.

A Föld erőforrásait módszeresen „termékekké” alakítottuk át, elláttuk árcédulával, és elhelyeztük azokat a szupermarketek polcain.

Az ezekhez rendelt árak természetesen messze nem tükrözik azok valódi értékét, hiszen az túlmutat a pénz fogalmán, és örökkévaló. Ezeknek az úgynevezett „fogyasztási cikkeknek” minden egyes összetevője arra hivatott, hogy tovább éljen, és az ökoszisztéma körforgásában újra és újra hasznos dolgokká alakuljanak – szó szerint az idők végezetéig. Ez persze egyáltalán nem nyilvánul meg az árképzésben.

Az emberiség gazdasági rendszereiben minden leértékelődik, egyszer csak értéktelenné válik, és a polcra kerül, majd várja a „véget”, ahogy közeledik a lejárati dátuma. A Föld mára egy hatalmas szupermarketté vált, és mi mindannyian a pénztárnál tolongunk, amíg a „végkiárusítás” le nem zárul, és ez a civilizáció be nem zárja a boltot. Mindenben ott fut a pusztulás, az elmúlás programja. Mi pedig mindannyian részesei vagyunk ennek a „halálkultusznak”, amelybe bele lettünk kényszerítve.

Elhitették velünk, hogy a termékek, miután „elfogynak” vagy „elfogyasztottuk” őket, értéktelenné válnak, és új termékekkel kell helyettesíteni őket. A régi termékek egyszerűen eltűnnek egy fekete lyukban, amit „hulladéknak” nevezünk, és ahol minden értéktelenné válik a kapitalista piacon. Visszautalnék a kezdő mondatomra, miszerint az emberiség abban a tévhitben él, hogy „feltalálta” a gazdasági rendszerek varázslatos világát. Miközben valójában egy „halálkultuszt” hoztunk létre, amely imádja a pazarlást (és a hulladéktermelést), értéktelen dolgokat pénzzé tesz, és mindeközben leértékel mindent, ami valójában ér valamit.

Természetesen egy lejárati dátumra épülő gazdasági rendszer csak rövid ideig képes fennmaradni. Ha a természeti erőforrásokat és az embereket fogyóeszköznek tekintjük, és fogyasztási cikként kezeljük, magától értetődik, hogy egy nap eltűnnek.

Ha a világot hulladékként kezeljük, akkor hulladékká is fog válni.

Mióta a Földet a gazdasági érdekek helytelen útra terelték, minden életforma, beleértve az embereket is, elérte történelmének legalacsonyabb értékét: egyszer használatos árucikké váltunk, akárcsak azok a termékek, amelyeket vásárolunk. Mindent megveszünk, eladunk, felhasználunk, majd pusztulásra ítélünk, mintha a Föld utolsó végkiárusítására készülnénk.

Ám a Földön soha semmit nem lenne szabad végleg „elfogyasztanunk”. Végül minden újrahasznosul – beleértve a civilizációkat is. Ha a „fogyasztás” szó helyett a „kölcsönzés” kifejezést használnánk, talán ráébrednénk arra a hatalmas adósságra, amit a Földdel szemben felhalmoztunk, és a helyzet súlyosságára, amiben nyakig benne vagyunk. Próbálja ki, helyettesítse be a kölcsönzés szót minden alkalommal, amikor fogyasztásról beszél és figyelje meg, mennyit változik a nézőpontja.

Az emberi civilizációban minden intézmény azt a célt szolgálja, hogy támogassa, megszervezze és hatékonyabbá tegye ezt a halálkultuszt, amely az egyre gyorsuló növekedésre és a természeti erőforrások felhasználására épül. Ezeknek az intézményeknek a fenntarthatatlansága elkerülhetetlenül összeomlások sorozatához vezethet majd, magával rántva az egész emberi civilizációt. Ez egy természetes folyamat, amelyet csak az intézmények és az őket működtető társadalmak gyökeres és átfogó átalakításával lehetne megállítani.

Az egész emberiségből gyakorlatilag egy hatalmas üzletet csináltunk (business as usual). Ha tetszik, ha nem, mindannyian részesei vagyunk ennek az egyre növekvő, pusztító, szennyező és végső soron teljesen értelmetlen „vállalkozásnak”. A civilizációnk egy szörnyeteggé vált, amely elpusztítja a környezetünket, miközben mindannyiunkat egytől-egyig felhasznál eme cél elérésének érdekében.

Ennek következtében a legtöbb embernek érdekében áll, hogy ez a bolygó megsemmisüljön: akár azért, hogy megtarthassa a munkáját, akár azért, hogy fenntarthassa az életstílusát. Mindannyian túszai vagyunk egy olyan természetromboló rendszernek, amitől egyszerűen soha nem leszünk képesek megszabadulni. Ez a profitszerzésre épülő civilizáció tudatosan igyekszik úgy befolyásolni az emberi elmét, hogy az saját önpusztító sorsával ne nézzen szembe. Szorgalmasan, napról-napra elvégezzük öntudatlan létezésünk minden egyes mozzanatát, amelyben lehet, hogy bőségesen akadnak célkitűzések, de vajmi kevés a valódi értelem.

A „könyvelési osztály” teljesen alkalmatlan arra, hogy érdemben irányítsa a folyamatokat. Egy rakás maffiózó ül ott, akiknek valójában fogalmuk sincs arról, mi a fenét is csinálnak. Az emberiség által létrehozott gazdasági rendszer egy piramisjáték, amely az egész Föld gazdasági rendszerét túszul ejtette. Minden egyes embernek, aki részt vesz ebben a rendszerben, érdekében áll majd annak fenntartása, hiszen mindene odaveszhet, ha a rendszer összeomlik. Ezért aztán az érintett személyek különböző vallásokat hoznak létre, hazugságokat és mítoszokat gyártanak, amelyeket maguknak és másoknak is folyton ismételgetnek, hogy a piramisjátékot továbbra is működtessék.

Minden ilyen rendszernek megvan az a sajátossága, hogy az exponenciális növekedést minden esetben egy exponenciális összeomlás követi. Az emberiség „szemétdombon” zajló bulija tehát nagy valószínűséggel hamarosan véget ér. És végül csupán egy halom műanyag tetején izzó, látványos máglya marad utánunk, semmi más.

A bejegyzés George Tsakraklides oldalán 2025-ben közölt írása alapján készült.