Felmerülő kérdések

A „társadalmi összeomlás” kifejezés alatt az úgynevezett nyugati életforma (víz-, élelmiszer-, energiaellátás, egészségügy, lakhatás, biztonság, jogegyenlőség, oktatás, szabadság) fokozatos, vagy akár hirtelen megszűnését értjük.

A gazdasági vagy politikai helyett alkalmazott társadalmi jelző roppant fontos, hiszen arra irányítja rá a figyelmet, hogy ebben az esetben a teljes, összetett rendszer bukásáról van szó, amely elhozza összes többi elemének összeomlását, maga alá temetve így minket is.

Mit értünk „mély” alatt?

A katasztrófák kezelésének bevett szemléletével ellentétben, ez a megközelítés mélyebben foglalkozik mind az okokkal, mind a lehetséges válaszokkal, úgy az egyén, mint a társadalom szintjén.

Ez az egész csupán az éghajlatváltozásról szól?

Nem, de az éghajlatváltozás olyan rendkívüli megterhelést jelent a természeti és az emberi rendszerekre egyaránt, amelyen nem tudunk már sem megállítani, sem visszafordítani, de érdemben már lassítani sem.

Az elszabadult éghajlatváltozás bár csupán egy, a létünket fenyegető katasztrófák közül, de minden kétséget kizáróan a következmények tekintetében a legsúlyosabb. Ez egy olyan megoldhatatlan helyzet, amely önmagában is jó eséllyel az ipari civilizáció végét hozza el, bármit is tegyünk ellene.

Ki tapasztalja meg az összeomlást, hol, hogyan?

Egyes közösségek a Földön, már benne élnek. A legsérülékenyebbeket érinti majd a legkorábban, és a leginkább. Nem egy időben, nem mindenhol és nem egyformán lesz majd érezhető a hatása, de egy ilyen rendkívüli mértékben összefonódott globális gazdasági és társadalmi rendszerben, a dominó hatás gyorsan érvényesül majd. Mindenesetre olyan szervezetek figyelmeztetését, mint az ENSZ, érdemes nagyon komolyan venni.

Van értelme számítani az összeomlásra?

Igen, van. Hiszen a mitigációval szemben az adaptáció elsősorban egyéni érdek, az embereket pedig a legkönnyebben az érdekeik mentén lehet cselekvésre ösztönözni. Azok pedig, akik komolyan veszik az előttünk álló változásokat, hajlandóbbak lesznek tenni a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséért, a természet pusztításának lassításáért.

Ezzel időt nyerhetünk az alkalmazkodásra. Hiszen minél több időnk lesz rá, hogy felkészüljünk, annál nagyobb eséllyel, és annál tovább tarthatjuk egyben társadalmainkat, és működőképes állapotban rendszereinket. Ez pedig a szó szoros értelmében létérdekünk!

Mikor következik be a társadalmi összeomlás?

Az emberek többsége számára egyszerűen nem elképzelhető, hogy az életünk rendkívül drasztikus mértékben megváltozhat. A társadalmi mozgások, a terjedő polgári engedetlenség azonban arra utal, hogy egyre több ember számára lesz nyilvánvaló, hogy a megszokott, „normális” életünknek vége. Az első feladatunk azzal kapcsolatban, hogy megtanuljuk, hogyan értékeljük és élvezzük az életünket ilyen körülmények között, a csalóka remények elengedése.

Sem a technológia, sem a megújuló energia, sem politikai forradalom nem képes megelőzni a civilizációnk az összeomlását.

Ennek megértése és elfogadása az első lépés. A második az, hogy ne ragaszkodjunk az előrejelzésekhez, hogy rövid távon mikor, hol és hogyan zajlana le az összeomlás. Mint az imbolygó Jenga torony esetén, biztosra vehetjük, hogy összeomlik, de sosem tudhatjuk a pontos pillanatát, vagy az irányát, hogy mikor és merre fog ledőlni. A jelenlegi, ember alkotta rendszer túl kaotikus ahhoz, hogy az efféle előrejelzések hasznunkra válnának. A találgatásra fordított energiát és időt, pedig fontosabb dolgokra is fordíthatjuk majd.

Azért érdemes még próbálkozni az éghajlatváltozás megállításával?

Igen, ám nem azzal a széles körben elfogadott szemlélettel, hogy megállíthatjuk, nem azzal a megközelítéssel, hogy sikerre vihetjük, és nem azzal a meggyőződéssel, hogy ez a cél felülírja az összes többi szempontot!

Milyen útmutatást ajánl a Mélyalkalmazkodás?

2018-ban Jem Bendell professzor rámutatott, hogy a világ tudományos közösségének többsége által elfogadott megközelítés azon alapul, hogy jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai rendszereink kellően rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a hatalmas kihívásokhoz, és így változatlanul fennmaradjanak.Megalkotta a Mélyalkalmazkodás fogalmát, annak a gondolatkörnek a leírására, amely a fentiekkel ellentétben elfogadja, hogy természeti és humán rendszereink összeomlása egy valós lehetőség, már a mi életünk folyamán is. Megalkotta a 4R fogalmát és az ahhoz kapcsolódó kérdések segítségével igyekszik megmutatni, hogy milyen lépések és feladatok várnak ránk az alkalmazkodás folyamatában:

• Megtartás (Resilience): Mit tartsunk meg?
• Elengedés (Relinquishment): Mit engedjünk el?
• Visszahozás (Restoration): Mit hozzunk vissza?
• Megbékélés (Reconciliation): Kivel, és mivel béküljünk meg?

A globális összeomlás egyben az emberiség kihalását is jelenti?

Az összeomlás elkerülhetetlen, a katasztrófa valószínű, a kihalás lehetséges. A ránk leselkedő hatalmas veszély létében fenyegeti az emberiséget, is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki és minden elpusztul. De a világunk, ahogyan eddig ismertük, a felismerhetetlenségig átalakul majd.