Eszmecsere
…beszélgetnünk kell arról, hogy mit is tehetünk a valóság ismeretében
„Fontos megérteni, hogy a legtöbb ember nem áll készen a felismerésre… és talán soha nem is fog. Rejtély, hogy ki képes elviselni a Valóság súlyát, és ki menekül előle úgy, mintha az élete múlna azon, hogy nem vesz tudomást róla…
És valóban így van, az élete múlhat rajta.”
Catherine Ingram
Az érdektelenség okai
Egészen a közelmúltig, csak elenyészően kevesen voltak hajlandóak foglalkozni a gyorsuló éghajlatváltozás és az ökológiai összeomlás következményeivel. Ennek jelentős okai vannak:
- Évtizedeken át tartó félretájékoztatás, a nagyvállalati érdekeknek megfelelően.
- Alaptalan remény, hogy a technológia képes lesz megoldani az általunk okozott válságokat.
- Tudatlanság a minket körülvevő, az életünket alakító folyamatokkal kapcsolatban.
- A hamis illúziókat, és így a normál élet látszatát fenntartó tagadás.
Ennek következtében elszakadtunk a valóságtól, a ránk váró kihívások valódi léptékének megértésétől, és elvesztegettük azt a harminc évet, amikor még lett volna talán némi esélyünk érdemben tenni a folyamatok lassításáért.
Lehangoló őszinteség
A valóságtól javarészt pedig azért távolodtunk el, mert egyszerűen vonakodunk tisztán és egyértelműen beszélni róla. Legtöbbünk számára mélyen lehangoló a gondolat, hogy beszélgetést folytassunk az emberi történelem legnagyobb egzisztenciális fenyegetéséről.
Elérni azt, hogy az emberek őszintén megvitassák az általuk okozott visszafordíthatatlan folyamatok következményeit, amelyek nem csupán az életformájukat, de a puszta létüket is veszélybe sodorják… legtöbbször szinte lehetetlen kihívásnak tűnik.
Bátor lépés
Ezeknek a beszélgetéseknek mégis meg kell történniük, ha valamennyi esélyt akarunk adni magunknak a folyamatok lassítására, megfelelő ellenállóképességű rendszerek megalkotására és ezzel lehetőséget biztosítani az elkövetkezendő generációknak az eredményes alkalmazkodásra a megváltozott életkörülményekhez.
Mivel rendkívül kevesen veszik a bátorságot, hogy belevágjanak ezekbe a beszélgetésekbe a körülöttük állókkal, ennek megfelelően az emberek tömegesen becsülik alá a probléma súlyosságát… már pedig ez az első lépés, az értelmes cselekvés irányába.
De hát miért olyan nehéz ez?!
A kifogások… azaz, miért nem beszélünk róla
A félretájékoztatás, az alaptalan remény, a tudatlanság és a tagadás mind fontos szerepet játszanak a téma elkerülésében. Ám az egyik legfőbb oka annak, hogy hallgatunk, mégis a félelem.
A legtöbb ember számára maga félelem az oka annak, hogy nem hajlandó beszélni az éghajlatváltozás és természeti rendszerek összeomlásának következményeiről.
A Nature magazin négy félelmen alapuló kifogást sorol fel, amelyet az emberek ürügyként használnak. Ha el akarjuk kezdeni a beszélgetést, de vonakodónak találjuk az embereket, ezeknek a kifogásoknak a felismerése segíthet a félelem és a tagadás kezelésében.
- Nem tudok erről eleget.
- Nem akarok félelmetes dolgokról beszélni.
- Nem hiszem, hogy változást tudnék elérni.
- Nem akarok vitát gerjeszteni.
Nem tudok erről eleget
Az egész annyira összetett, hogy nagyon-nagyon kevesen látják át igazán a Föld rendszereinek működését, illetve azokat a zavarokat és károkat, amelyeket az emberi civilizáció okoz bennük. Ezzel együtt is soha nem késő felzárkózni, vagy legalább is törekedni rá.
A félelem kezelésének egyik eredményes útja, a témával kapcsolatos információ megszerzése, a sok olvasás, a tájékozódás az erős ellenállóképesség kialakításának módjáról.
Ösztönzésképpen érdemes emlékeztetni az embereket Albert Einstein gondolatára: „Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyiken keletkezett.” Mindannyiunknak másképp kell gondolkodnia arról, hogyan is élünk ezen a Földön…
Nem akarok félelmetes dolgokról beszélni
Egyszerű emberi tulajdonság, hogy kerüljük az ijesztő dolgokról való beszélgetést. Még a tudósok számára is nehéz egyértelműen és őszintén szólni az előttünk álló változások valódi mértékéről és súlyosságáról.
Az éghajlatváltozás és az ökológiai összeomlás okozta kihívások valóban ijesztőek, de a félelem önmagában nem teszi lehetővé, hogy másképp lássunk és tegyünk dolgokat.
Csupán akkor hasznos, ha ki tudjuk aknázni a benne rejlő lehetőségeket, ha képesek vagyunk feldolgozni, és hagyjuk, hogy a tudatosságunk fejlődjön általa és bátorságot merítünk belőle azokhoz a feladatokhoz, amikkel foglalkoznunk kell.
Az eszmecserében fontos az egyensúly megtartása. Tehát a negatív dolgok mellé érdemes pozitív kicsengésű gondolatokat is társítani. Ez természetesen ne további illúziókat tápláló, a megoldás ígéretét hordozó üzenet legyen. Az elfogadás békét teremthet az emberben, segíthet értékelni és megbecsülni azt és azokat, ami és akik körül veszik őt.
Nem hiszem, hogy változást tudnék elérni
Amikor az emberek úgy érzik, hogy egy probléma túlságosan nagy ahhoz, hogy bármit is tegyenek ellene, elzárkóznak és elhatárolódnak tőle. Így, ha ezzel találkozunk, akkor emlékeztessünk a beszélgetőpartnereinket rá, hogy az emberi történelem folyamán a legnagyobb változások, szinte kivétel nélkül néhány ember kezdeményezéséből eredtek.
Tegyük világossá a másik ember számára, hogy az az egyszerű dolog, hogy itt és most nyíltan beszélhetünk az előttünk álló változások okozta társadalmi összeomlás lehetőségéről, egy rendkívül fontos lépés.
Hiszen megnyitja annak lehetőségét a számára, hogy másképp lássa a dolgait, és tegyen önmagáért és a szeretteiért.
Legyen a számára egyértelmű, hogy az ő életükről van szó! És ez mennél több ember számára lesz világos, annál könnyebb lesz ezeket a beszélgetéseket lefolytatni.
Nem akarok vitát gerjeszteni
Zavaros időket élünk, ahol egyre több körülöttünk a konfliktus. Így érthető, ha senki nem akar az életében újabbakat generálni, egy kellemetlen beszélgetéssel. És bár ez lehet egy rövid távú megoldás, hosszú távon nem segít az emberi kapcsolatok építésében, és nem oldja meg az egyre szaporodó problémákat.
Ha a vitáktól való félelem megakadályozza fontos beszélgetések kialakulását, akkor tartsuk szem előtt, hogy minden egyes konfliktus, egyben új lehetőségeket is megnyit.
Kétségtelen, hogy professzionális konfliktus kezelést közülünk kevesen tanulnak, illetve sajátítanak el, de képezhetjük magunkat e témában, és érdemes is, hiszen ez a tudás mindig és mindenhol a hasznunkra lesz. Még egyszer, ne feledjük: a konfliktus, lehetőség is egyben!
„A legtöbb ember nem igazán akarja az igazságot, csak megnyugtatást akarnak, hogy amiben hisznek, azaz igazság.”
Winston Chruchill