Amivel nem nézünk szembe

Nem állunk készen

 

Az egyesült királyság béli Institute for Public Policy Research, vagyis Közpolitikai Kutató Intézet, röviden IPPR megjelentetett egy tanulmányt az előttünk álló környezeti, gazdasági, társadalmi változásokkal kapcsolatban. A címe szűkszavúan is találóra sikeredett: „Nem állunk készen”.

Ez egy meglehetősen nagy presztízsű szervezet, és az a fő feladatuk, hogy elősegítsék a technológiai, gazdasági, szociális és politikai jellegű tudományos kutatásokat. A céljuk az, hogy ezekkel a területekkel kapcsolatosan tájékoztassák a nyilvánosságot, valamint, hogy elősegítsék a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést. Az általuk összeállított tanulmány, egy politikailag korrektebb, például IPCC jelentéshez képest egyáltalán nem finomkodik.

Ahonnan nincs visszaút

„Az általános politikai és szakmai viták során a felek nem látják be, hogy az emberiségnek a környezetre gyakorolt hatása elérte a kritikus szintet, és hogy ez a hatás potenciálisan már el is lehetetlenítette a gazdasági és társadalmi egyensúly fenntartását. Az emberi beavatkozás által előidézett környezeti változás példa nélküli mértékben és ütemben zajlik, és a világ társadalmai számára a katasztrofális következmények elkerülésének lehetősége gyorsan semmivé válik.

Ilyen következmény lehet például a gazdasági bizonytalanság, a nagyszabású kényszermigráció, konfliktusok, éhínség, valamint a társadalmi és gazdasági rendszerek összeomlása. A környezetvédelmi szempontoknak a szakpolitika legtöbb területe általi példátlan mellőzése az elmúlt évtizedekben, végzetes hibának bizonyult.”

A jelentés szerint a hivatalos mérések 1850-es kezdete óta a legmelegebb húsz év éppen az elmúlt 22 évben volt, az elmúlt négy pedig a valaha mért legmelegebb év volt. A földterületek több mint 75%-a jelentős mértékben tönkrement. A 20. század közepe óta a bolygó szántóföldjeinek 30%-a vált terméketlenné a talajpusztulás miatt. A jelentés ezután rengeteg kockázatot említ, például a társadalmi és gazdasági rendszerek helyi és globális összeomlását.

Az IPPR nem finomkodik a kifejezésekkel

Kétséges, hogy a világ társadalmai megfelelően fel lennének készülve ennek a kockázatnak a kezelésére, tekintve, hogy ez a legnagyobb kihívás, amivel az emberiség a történelme során eddig találkozott. A környezet összeomlásának következményei pedig leginkább azokat sújtják majd, akik a legszegényebbek és a legsebezhetőbbek, de ugyanakkor a legkevésbé felelnek a problémáért”.

A statisztikák szerint a világ legszegényebb 50%-a a világ éves üvegházhatású gázkibocsátásáért mindössze nagyjából 10%-ban felel. A világ milliárdosainak vagyona 2018-ban 2,5 milliárd dollárral gyarapodott… naponta, mindeközben pedig a világ legszegényebb 50%-ának, azaz 3,8 milliárd embernek a vagyona, 500 millió dollárral csökkent naponta.

Az IPPR jelentése emlékeztet minket az éghajlati stabilitásnak arra a figyelemre méltó időszakára, amit mi emberi fajként megélhettünk. A megjegyzésekben kiemelik, hogy: „az elmúlt 12.000 évben a globális környezeti feltételek kiemelkedően változatlanok voltak, alacsony volt a hőmérséklet-ingadozás, és a korábbi jégkorszakokhoz képest az éghajlat is viszonylag melegebb volt. 

A geológia szaknyelvében ezt az időszakot nevezzük „holocén” kornak, és erre a korra jellemző azon főbb természeti rendszerek stabilitása, amelyek lehetővé tették a modern emberi társadalmak kialakulását. A holocén kor a teljes írott emberi történelmet felöleli.” Ám ezt követően a jelentés így folytatódik:

„Ez a stabilitás mostanra véget ért. Az emberi tevékenység végleg megváltoztatta a Föld létfenntartó rendszereit szabályozó főbb természeti folyamatok működését.”

Gyorsuló pusztulás

A biológiai sokféleséggel kapcsolatban a jelentés így ír: „az emberi tevékenység közvetlen módon egyre több növényt és állatot pusztít el, valamint a fajok kipusztulását is egyre gyorsítja. Ennek sebessége a normál körülmények mellett fennálló kihalási ütemnek a 100-1000-szeresére nőtt. Ilyen gyors kipusztulás a dinoszauruszok kihalása óta nem történt.

A bolygó a történelme során most éli meg a hatodik tömeges kihalási hullámot. Becslések szerint 58.000 faj pusztul ki évente, valamint 1970 és 2014 között nagyságrendileg 60%-kal csökkent a gerincesek egyedszáma. Egyes országokban ez a csökkenés meghaladja a 85%-ot, míg az édesvízi gerinces fajok egyedcsökkenése világszerte meghaladja a 83%-ot.

A rovarfajok esetében ez több mint 40%, és a fennmaradók harmada az eltűnés szélén áll. Ilyen ütemben a rovarok akár már az évszázad végére, lényegében kipusztulhatnak. Alapvetően a fajok egyedszáma már az emberi civilizáció megjelenése óta csökken, ideértve a vadon élő emlősök 83%-át, a tengeri emlősök 80%-át, a növények 50%-át és a halak 15%-át. Nem hangzik túl jól, ugye?

És akkor mi a helyzet a biogeokémiai folyamatokkal? Nos, erről a következőket írják: „Becslések szerint az elmúlt 100 évnyi emberi tevékenység több változást idézett elő a nitrogénkörforgásban, mint az elmúlt 2,5 milliárd év összesen. A mezőgazdaság nem hatékony működése miatt rendkívül sok foszfor és nitrogén kerül a folyókba, a tavakba és a tengerekbe, így a vizekben túl sok lesz az ásványi alapú tápanyag. Ez a növények és az algák túlszaporodását okozza, ami az oxigén csökkenését és holt területek kialakulását eredményezi.

Az IPPR arra következtet, hogy már jócskán benne vagyunk

abban, amit ők a „környezeti összeomlás korának” neveznek. Ezt három címszó alatt taglalják. Az első kategória a „helyi következmények”. Az IPPR szerint „a környezet összeomlása nem csak a jövőben, de már most is közvetlenül kihat a különféle társadalmakra és gazdaságokra, például a szélsőséges időjárás befolyásolja és károsítja az infrastruktúrát és az egészséget, ezek pedig jelentős társadalmi és gazdasági károkat okoznak”. A második kategória a „rendszerszintű következmények”.

Úgy vélik, hogy „az összeomlás következményei rendszerszintűek és a nemzetállamok képtelenek lesznek ezeket határaikon belül tartani. A globális gazdasági rendszerek a helyi problémákat a nemzeti határokon túlra is kiterjesztik. Az élelmiszerválságok, amelyeket gyakran a szélsőséges időjárás idéz elő, nem csak a bajba jutott ország mezőgazdasági rendszerében okoznak problémákat, hanem akár a teljes ellátási láncban is előidézhetnek élelmiszerhiányt és áremelkedést. A harmadik kategória pedig: „a szocioökonómiai környezettel való interakció”. 

Na… az IPPR ezt úgy érti, hogy:

„A környezet összeomlásának következményei kölcsönhatásba lépnek a fennálló társadalmi és gazdasági folyamatokkal, például az egyenlőtlenséggel, így fokozzák és súlyosbítják azokat.”

Sőt!

“Szélsőséges esetben a környezeti összeomlás akár az emberi rendszerek katasztrofális, gyors és fékezhetetlen összeomlását is előidézheti, amikor is a gazdasági, társadalmi és politikai sokkhatások a globálisan összekapcsolt összes emberi rendszeren végig söpörnek majd.”

Nagyszerű… és mit javasol ezek után az IPPR? A jelentés így fogalmaz: „Fokozott rugalmassággal kell felkészülnünk a társadalom minden területét, ideértve az infrastruktúrát, a piacokat, a politikai folyamatokat, a társadalmi összetartást és a globális együttműködést egyaránt érintő környezeti összeomlás következményeire.”

A jelentést az amerikai regényíró, James Baldwin idézetével zárják, aki 1962-ben ezt mondta: „Nem változtathatunk meg mindent, amivel szembe kerülünk. Viszont semmin sem változtathatunk, amivel nem nézünk szembe.

A bejegyzés az IPPR “We are not ready” tanulmánya alapján készült.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

További cikkeink a témában