Ahonnan nincs visszaút

„Az általános politikai és szakmai viták során a felek nem látják be, hogy az emberiségnek a környezetre gyakorolt hatása elérte a kritikus szintet, és hogy ez a hatás potenciálisan már el is lehetetlenítette a gazdasági és társadalmi egyensúly fenntartását. Az emberi beavatkozás által előidézett környezeti változás példa nélküli mértékben és ütemben zajlik, és a világ társadalmai számára a katasztrofális következmények elkerülésének lehetősége gyorsan semmivé válik.

Ilyen következmény lehet például a gazdasági bizonytalanság, a nagyszabású kényszermigráció, konfliktusok, éhínség, valamint a társadalmi és gazdasági rendszerek összeomlása. A környezetvédelmi szempontoknak a szakpolitika legtöbb területe általi példátlan mellőzése az elmúlt évtizedekben, végzetes hibának bizonyult.”

A jelentés szerint a hivatalos mérések 1850-es kezdete óta a legmelegebb húsz év éppen az elmúlt 22 évben volt, az elmúlt négy pedig a valaha mért legmelegebb év volt. A földterületek több mint 75%-a jelentős mértékben tönkrement. A 20. század közepe óta a bolygó szántóföldjeinek 30%-a vált terméketlenné a talajpusztulás miatt. A jelentés ezután rengeteg kockázatot említ, például a társadalmi és gazdasági rendszerek helyi és globális összeomlását.

Az IPPR nem finomkodik a kifejezésekkel

„Kétséges, hogy a világ társadalmai megfelelően fel lennének készülve ennek a kockázatnak a kezelésére, tekintve, hogy ez a legnagyobb kihívás, amivel az emberiség a történelme során eddig találkozott. A környezet összeomlásának következményei pedig leginkább azokat sújtják majd, akik a legszegényebbek és a legsebezhetőbbek, de ugyanakkor a legkevésbé felelnek a problémáért”.

A statisztikák szerint a világ legszegényebb 50%-a a világ éves üvegházhatású gázkibocsátásáért mindössze nagyjából 10%-ban felel. A világ milliárdosainak vagyona 2018-ban 2,5 milliárd dollárral gyarapodott… naponta, mindeközben pedig a világ legszegényebb 50%-ának, azaz 3,8 milliárd embernek a vagyona, 500 millió dollárral csökkent naponta.

Az IPPR jelentése emlékeztet minket az éghajlati stabilitásnak arra a figyelemre méltó időszakára, amit mi emberi fajként megélhettünk. A megjegyzésekben kiemelik, hogy: „az elmúlt 12.000 évben a globális környezeti feltételek kiemelkedően változatlanok voltak, alacsony volt a hőmérséklet-ingadozás, és a korábbi jégkorszakokhoz képest az éghajlat is viszonylag melegebb volt. 

A geológia szaknyelvében ezt az időszakot nevezzük „holocén” kornak, és erre a korra jellemző azon főbb természeti rendszerek stabilitása, amelyek lehetővé tették a modern emberi társadalmak kialakulását. A holocén kor a teljes írott emberi történelmet felöleli.” Ám ezt követően a jelentés így folytatódik:

„Ez a stabilitás mostanra véget ért. Az emberi tevékenység végleg megváltoztatta a Föld létfenntartó rendszereit szabályozó főbb természeti folyamatok működését.”

Gyorsuló pusztulás

A biológiai sokféleséggel kapcsolatban a jelentés így ír: „az emberi tevékenység közvetlen módon egyre több növényt és állatot pusztít el, valamint a fajok kipusztulását is egyre gyorsítja. Ennek sebessége a normál körülmények mellett fennálló kihalási ütemnek a 100-1000-szeresére nőtt. Ilyen gyors kipusztulás a dinoszauruszok kihalása óta nem történt.

A bolygó a történelme során most éli meg a hatodik tömeges kihalási hullámot. Becslések szerint 58.000 faj pusztul ki évente, valamint 1970 és 2014 között nagyságrendileg 60%-kal csökkent a gerincesek egyedszáma. Egyes országokban ez a csökkenés meghaladja a 85%-ot, míg az édesvízi gerinces fajok egyedcsökkenése világszerte meghaladja a 83%-ot.

A rovarfajok esetében ez több mint 40%, és a fennmaradók harmada az eltűnés szélén áll. Ilyen ütemben a rovarok akár már az évszázad végére, lényegében kipusztulhatnak. Alapvetően a fajok egyedszáma már az emberi civilizáció megjelenése óta csökken, ideértve a vadon élő emlősök 83%-át, a tengeri emlősök 80%-át, a növények 50%-át és a halak 15%-át. Nem hangzik túl jól, ugye?

És akkor mi a helyzet a biogeokémiai folyamatokkal? Nos, erről a következőket írják: „Becslések szerint az elmúlt 100 évnyi emberi tevékenység több változást idézett elő a nitrogénkörforgásban, mint az elmúlt 2,5 milliárd év összesen. A mezőgazdaság nem hatékony működése miatt rendkívül sok foszfor és nitrogén kerül a folyókba, a tavakba és a tengerekbe, így a vizekben túl sok lesz az ásványi alapú tápanyag. Ez a növények és az algák túlszaporodását okozza, ami az oxigén csökkenését és holt területek kialakulását eredményezi.

Az IPPR arra következtet, hogy már jócskán benne vagyunk

abban, amit ők a „környezeti összeomlás korának” neveznek. Ezt három címszó alatt taglalják. Az első kategória a „helyi következmények”. Az IPPR szerint „a környezet összeomlása nem csak a jövőben, de már most is közvetlenül kihat a különféle társadalmakra és gazdaságokra, például a szélsőséges időjárás befolyásolja és károsítja az infrastruktúrát és az egészséget, ezek pedig jelentős társadalmi és gazdasági károkat okoznak”. A második kategória a „rendszerszintű következmények”.

Úgy vélik, hogy „az összeomlás következményei rendszerszintűek és a nemzetállamok képtelenek lesznek ezeket határaikon belül tartani. A globális gazdasági rendszerek a helyi problémákat a nemzeti határokon túlra is kiterjesztik. Az élelmiszerválságok, amelyeket gyakran a szélsőséges időjárás idéz elő, nem csak a bajba jutott ország mezőgazdasági rendszerében okoznak problémákat, hanem akár a teljes ellátási láncban is előidézhetnek élelmiszerhiányt és áremelkedést. A harmadik kategória pedig: „a szocioökonómiai környezettel való interakció”. 

Na… az IPPR ezt úgy érti, hogy:

„A környezet összeomlásának következményei kölcsönhatásba lépnek a fennálló társadalmi és gazdasági folyamatokkal, például az egyenlőtlenséggel, így fokozzák és súlyosbítják azokat.”

Sőt!

„Szélsőséges esetben a környezeti összeomlás akár az emberi rendszerek katasztrofális, gyors és fékezhetetlen összeomlását is előidézheti, amikor is a gazdasági, társadalmi és politikai sokkhatások a globálisan összekapcsolt összes emberi rendszeren végig söpörnek majd.”

Nagyszerű… és mit javasol ezek után az IPPR? A jelentés így fogalmaz: „Fokozott rugalmassággal kell felkészülnünk a társadalom minden területét, ideértve az infrastruktúrát, a piacokat, a politikai folyamatokat, a társadalmi összetartást és a globális együttműködést egyaránt érintő környezeti összeomlás következményeire.”

A jelentést az amerikai regényíró, James Baldwin idézetével zárják, aki 1962-ben ezt mondta: „Nem változtathatunk meg mindent, amivel szembe kerülünk. Viszont semmin sem változtathatunk, amivel nem nézünk szembe.”

A bejegyzés az IPPR „We are not ready” tanulmánya alapján készült.