A mélyalkal­mazkodás előnyei és hátrányai

Gondolatok az új, átdolgozott tanulmányról

A 2018-ban megjelent Deep Adaptation című kiadványnak két évvel később született egy átdolgozott változata, amelyet mindenki számára elérhetővé tettem.

Ez csupán egyetlen tanulmány a számos, a kiszámíthatatlan éghajlatváltozással és a társadalmi összeomlással<foglalkozó tudományos kutatások egyre bővülő kínálatából. Tekintettel azonban arra, hogy mind a tanulmány támogatói, mind pedig a kritikusai viszonylag széles körben hivatkoznak rá, elérkezettnek láttam az időt annak átdolgozására.

Ez a bejegyzés összefoglalja a legfontosabb változtatásokat, lehetőséget adva ezáltal a tanulmány erősségeinek és gyengeségeinek megvitatására, valamint ad néhány tanácsot az összeomlással összefüggő tudományos párbeszéd elindításához.

Egyik vagy másik dokumentumnak a részleteiről folytatott vita elvonhatja a figyelmet szorult helyzetünk mélyebb megértéséről és az ahhoz való alkalmazkodás szükségességéről.

Ha azonban a tudományos körökben zajló vita kissé összezavarta, akár olyan mértékben, hogy az belső feszültséget és a tehetetlenség érzését keltette Önben, akkor remélem, hogy ez az átdolgozott változat hasznos lesz az Ön számára.

Az átdolgozott tanulmány kiadásával egyetemben azonban szeretném felhívni a figyelmét kölcsönös, mentális jóllétünk fontosságára. Ha azon versengünk, hogy ki az okosabb, kinek van igaza, ki az erkölcsösebb vagy bátrabb közülünk, azzal csak az értékes időnket vesztegetjük el. Így gyakorlatilag ugyanazokat a körülményeket teremtjük újra és újra, amelyek bolygónk jelenlegi, pusztulás közeli állapotához vezettek.

Ehelyett az önmegerősítésre vagy mentális biztonságra irányuló szokások és vágyak kölcsönös feladása valami sokkal előremutatóbbhoz vezethet. Ez része lehetne a tudás többféle formájának, a kontroll nélküli cselekvésnek, a hibáztatás nélküli erős érzelmek kifejezésének, a megfelelési kényszer nélküli együttérzésnek és az egón túlmutató tapasztalatcserének.

Ennek szellemében szeretném mindenki számára elérhetővé tenni a tanulmányt abból a célból, hogy bárki hozzáfűzhesse észrevételeit. Korunk jelenlegi komment kultúrájában senkinek nem lehet kifogása az ellen, hogy érdemi párbeszédet folytassunk a harcias vita helyett.

Az iparosodás korában kialakult gyakorlat, hogy a tudást tudományágakra, illetve elkülönített szövegekre választottuk szét. Ez és a viták harcias megközelítése pedig együttesen csökkenthetik a közös tanulásra való képességünket. Erre jó példa, hogy az eredeti Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) tanulmányra adott egyik kritika 26 olyan kijelentést tett a tanulmányról, amelyek tényszerűen cáfolható állításokat tartalmaztak. Az ilyen hibák még azt megelőzően is megeshetnek, hogy az elemzés vagy az arról kialakult vélemények megvitatásáig eljutnánk, ami nem segíti a helyzet kölcsönös feltárását. Ezért, hogy a jövőben megadjam a részvétel lehetőségét mindenkinek létrehoztam az új átdolgozott verzióból egy dokumentumot, amelyhez bárki szabadon hozzászólhat.

Mivel nem vagyok klímatudós, illetve a prioritásaim is jelenleg máshova helyeződnek nem tervezek újabb módosításokat a tanulmányban. Ehelyett arra bátorítok mindenkit, aki bírálni, alátámasztani vagy árnyalni kívánja tanulmányban megfogalmazottakat, tegye meg az említett, mindenki számára elérhető dokumentumban.

A mélyalkalmazkodás programjának, gondolatiságának és közösségének összefoglalásához olvassa el helyette „Szeretet a mélyalkalmazkodásban” című bejegyzést.

Főbb változások az átdolgozott tanulmányban

Sok minden történt két év alatt, amióta az eredeti tanulmány 2018. július 27-én megjelent. Az első évfordulón kiadtam egy szakmai összefoglalót, amely a tanulmányban szereplő adatok alátámasztására szolgál. Kiadtam a lektorált kutatások összefoglalóját, amely összhangban volt a tanulmányban szereplő bizonyítékokkal.

Azóta a mélyalkalmazkodás kutatási területe és közössége virágzásnak indult, és az emberek, köztük jómagam is, a mentális egészség, az élelmiszerbiztonság, a társadalmi igazságosság, a dekolonizáció, a klíma aktivizmus<, a szellemi és mentális jólét, a táplálkozás, a lokalizáció fontossága, a közösségi élet, a helyi valuták és sok más, a tárgyhoz tartozó kérdés kutatásával foglalkoznak. Az eredeti mélyalkalmazkodás (Deep Adaptation) tanulmányt azzal a szándékkal írtam, hogy közvetlenül a vállalati fenntarthatósági szakmához és annak kutatóihoz szóljon. A tanulmány jelenlegi átdolgozott változata is ugyanezt a célt követi, hiszen ha erről az útról letérnék akkor lényegében egy teljesen új tanulmányt kellene készítenem.

Az átdolgozott kiadásban hat változtatás van, amelyeket érdemesnek tartok megemlíteni:

Először is, definiálom a társadalmi összeomlás fogalmát. Kezdve onnan, hogy 2018-ban még nem voltam tisztában a ma már gyakrabban használt “kollapszológia” fogalommal. Abban az időben leginkább még csak a francia nyelvben jelent meg, illetve a saját menedzsment- és fenntarthatósági szakirodalomban végzett kutatásaim során sem találkoztam vele. Jelen tanulmányban nem kívánom túl részletezni ezt a területet, ehelyett a témában érdeklődő olvasókat egy másik, angolul is elérhető könyvhöz irányítom.

Másodszor, a jelenlegi átdolgozásban még tisztábban kijelentem, hogy a maga a tanulmány bizonyítja, hogy az összeomlás elkerülhetetlen, és ez továbbra is az én személyes véleményem. Már az eredeti tanulmányban is ezt állítottam, de a tanulmány összetettsége nem tette ezt világossá. Amiatt, hogy mind a tanulmányt, mind a Deep Adaptation mozgalmat félremagyarázták ebben az értelemben, szükség volt arra, hogy az eredeti szöveget újabb részletekkel egészítsem ki. Továbbá azokat az embereket akiket még mélyebben érdekelne a “kollapszológia” igyekszem az új és aktuális munkákhoz és tanulmányokhoz irányítani.

Harmadszor, annak érdekében, hogy a korábbi klímatudományt ért kritikákra, illetve a jelenlegi és jövőbeli kockázatok alábecsültségére is reagáljak, pontosítom az állításaimat, illetve lektorált tanulmányokkal támasztom alá saját meglátásaimat. Különösen az IPCC azon eljárásait kritizálom, amelyek az előttünk álló kockázatok és az időkeretek alulbecsléséhez vezettek.

Negyedszer, további, szakértői értékeléssel ellátott hivatkozásokkal egészítem ki a sarkvidéki jégről, a metánkibocsátásról és a fordulópontokról szóló részeket. Az eredeti cikkben nem jutottam el odáig, hogy ebben az évtizedben egész évben jégmentes lesz az Északi-sarkvidék, és odáig sem, hogy a tengerfenéki metánhidrátok jelentős mértékben fognak felszabadulni. Arra a következtetésre jutottam, hogy mindkettő valós kockázat, és hogy a tudományos eredmények nem meggyőzőek, azonban az újabb tudományos és megfigyelési adatok egyre aggasztóbbak. Hozzáadtam az említett kérdésekre vonatkozó, friss, szakértői értékeléssel ellátott hivatkozásokat, kissé enyhítettem a nyelvezetet, hogy az emberek könnyebben megértsék a következtetésemet, mely szerint a tengerfenék metánjának tömeges felszabadulása már most is folyik, és bizonyítékot szolgáltatok 2019-ből arra, hogy a 15 kulcsfontosságú fordulópontból 9-et már valószínűleg átléptünk. Ez sajnos rosszabb hír az emberiség számára, mint amilyennek a helyzetet 2018-ban láttam, amikor a tanulmányt  megírtam.

Ötödször, további kijelentéseket teszek arról, hogy a Mélyalkalmazkodás középpontjában nem a klasszikus értelemben vett és általában nagyközönség által tárgyalt, az emberiség kihalását taglaló tematika áll. Az eredeti tanulmányban már kritikával illettem az emberiség elkerülhetetlen közeli kihalásának (Inevitable Near-Term Human Extinction, INTHE) elméletét. Ehelyett arra a következtetésre jutottam, hogy ez most lehetségesnek, nem pedig biztosnak vagy valószínűnek tűnik ebben az évszázadban. Úgy tűnik azonban, hogy ez a kijelentés a laikus olvasó számára további pontosításra szorul. Az INTHE-koncepció létezésének megvitatásához a legfontosabb szerzőket kell idézni, ahogyan azt más kritikusok is megteszik. Az átdolgozásban hivatkoztam a szakértői értékeléssel rendelkező éghajlattudományra, amely szerint 1:20-hoz az esélye annak, hogy az emberiség ebben az évszázadban kihal, mivel a kihalásunk lehetősége továbbra is hiteles nézet, így ez további ok az éghajlat, a környezet és a együttérzés terén való bátor cselekvésre.

Hatodszor, világosabban és átfogóbban elmagyarázom a mélyalkalmazkodás keretrendszerét. Az elgondolás azoknak szól, akik úgy gondolják, hogy a társadalmi összeomlás valószínű, esetleg elkerülhetetlen vagy már folyamatban is van, és szeretnének szeretetteljes válaszokat adni erre a kényszerhelyzetre. Ezért hozzáadom a keretrendszerhez a negyedik R-t, ami a megbékélés (reconciliation). Az eredeti dokumentum merészebb lépéseket sürgetett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a szén-dioxid-kivonásra vonatkozóan, mint amit ez a változat tartalmaz. Ez azért van így, mert a mélyalkalmazkodás nem a feladásról szól, hanem a szélesebb körű gondolkodás és párbeszéd felé való nyitásról. Továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy kishitűség lenne tagadni a társadalmi összeomlás növekvő valószínűségét és a mélyreható alkalmazkodás szükségességét a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a szén-dioxid kivonás és az ökoszisztémák helyreállítása mellett.

Tanácsok az összeomlással kapcsolatos kutatások közötti párbeszédre vonatkozóan

Azért készítettem az átdolgozott kiadást, mert a Mélyalkalmazkodás (Deep Adaptation) című tanulmányt erős érzelmekkel, merész aktivizmussal, és emberek életét megváltoztató döntésekkel hozták kapcsolatba. Ezért e kiadás megjelenésével párhuzamosan szeretnék néhány ajánlást megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogyan érdemes a jövőben foglalkozni ezzel a témával. Ezek a következőképpen foglalhatók össze: szüntessük meg a megosztottságot, legyünk nyitottak a párbeszédre és hallgassuk meg az összes tudományágat.

Szüntessük meg a megosztottságot

Az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság növekedése az elmúlt néhány évben új embereket hozott a mozgalomba az élet minden területéről. Ezt meg kell ünnepelni és jóra kell használni. Ugyanakkor ez kihívásokkal is jár. Először is, néhány embernek meredek tanulási görbén kell végigmennie a környezetpusztítás mélyebb, a gazdaságunkban és a kultúránkban rejlő mozgatórugóinak megismeréséhez. Másodszor, egyesek talán nem értik, hogy a környezetvédelmi mozgalmat a múltban hogyan ásták alá, semlegesítették, osztották meg és vezették félre. A kontextus hiánya sebezhetővé tette őket a saját érdekeikkel szemben. Lényeges megjegyezni, hogy az emberiség helyzetével kapcsolatos értelmezésünk új dimenziója, hogy az atomlobbi megpróbálja megosztani a környezetvédelmi mozgalmat azok között, akik úgy vélik, hogy társadalmaink tovább tudnak működni néhány további erőmű megépítésével, és azok között, akik úgy vélik, hogy társadalmaink a döntéseink vagy a bolygó korlátai miatt teljesen meg fognak változni. Annak elkerülése érdekében, hogy hozzájáruljunk ehhez a megosztottsághoz, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy kiknek állhatnak érdekében azok a bizonyos kezdeményezések, és normalizálhatjuk a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó emberek esetleges összeférhetetlenségének vitáját. A környezetvédelmi mozgalomban a bölcs elmék, különösen a vezető szerepet vállaló emberek hasznunkra válnak. Míg a küzdelemben az új kollégák tévedései megbocsáthatóak, a stratégiai hibák megismétlődése a merész társadalmi változásért dolgozó tudósok és szakemberek aktivitását kell, hogy eredményezze – figyelembe véve, hogy sok ezer más ember is készen áll arra, hogy tevőlegesen cselekedjen.

Legyünk nyitottak a párbeszédre

Támogatnunk kell minden korú és tapasztalatú kutatót abban, hogy kíváncsiak legyenek a tudás és a megismerés többféle módjára, ahelyett, hogy a tudományos kutatást csatatérnek tekintenék, amelyen a győzelem a cél. Ennek szellemében teszem elérhetővé az új, átdolgozott tanulmányt a jövőbeni folyamatos kritika számára, ebben a dokumentumban. A probléma azzal, hogy a tudományt konfliktusok terepének látjuk, az, hogy az emberek arra törekedhetnek, hogy bármilyen eszközzel, de megnyerjenek egy-egy vitát, beleértve az általuk ellenfélnek tekintett emberek és eszmék minősítését is. Csalódott voltam, hogy a Deep Adaptation egyik nemrégiben megjelent kritikája nemcsak az eredeti tanulmányban szereplő érveket értelmezte félre több tucatszor, hanem az emberekkel kapcsolatos kérdésekben is félreértett engem oly módon, hogy – az egyik vezető tudós szerint – az „agressziót indíthat el” ellenem. Ezért a nyílt eszmecsere szellemében azoknak, akik úgy döntenek, hogy kritizálnak másokat, szintén üdvözölniük kellene a részletekbe menő vizsgálatot és a párbeszéd lehetőségét. Ez segíthet mérsékelni azokat a félreértéseket, amelyek akkor fordulhatnak elő, amikor a tudósok megtámadva érzik magukat. Ezért hozzászólásra elérhetővé teszem az eredeti Deep Adaptation tanulmány leghosszabb és legismertebb kritikáját, a Nyílt Demokrácia (Open Democracy) című folyóiratban megjelent esszét.Bárki hozzászólhat. Az esszét saját megjegyzéseimmel látom el, amelyek megmutatják, hogy hol található az a 26 kritikai állítás az eredeti tanulmányról, amely a tanulmányban szereplő érvek félreértelmezésén alapult, valamint az a 7 kritikai állítás rólam, a Deep Adaptation mozgalomról és közösségről, amelyek tényszerűen tévesek. A megjegyzésekben további olvasási javaslatokat adok a szerzők és támogatóik számára ahhoz, hogy jobban megértsék a kritikák szempontjából releváns tudományos területeket. Remélem, hogy ez a jövőbeni kritikusok számára is forrásként szolgál majd az e témákról szóló tartalmak áttekintéséhez.

Hallgassuk meg az összes tudományágat

Az éghajlatvédelemmel kapcsolatos kampányok egyik legfontosabb üzenete az évek során az volt, hogy „hallgassunk a tudományos kutatások eredményeire”. Ez egyértelmű üzenet a politikai döntéshozóknak, akiknek a gazdaságpolitikája nem helyezte az éghajlati vészhelyzetet a politikai gondolkodás fókuszába. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az IPCC egy konzervatív kormányközi csoport, amely konszenzusra törekszik, és ezért nem tartalmazza a legrosszabb helyzetre vonatkozó információkat és elemzéseket. Ezért a „hallgassuk meg a tudományt” azt is jelenti, hogy az összes tudományterületet meg kell hallgatni, nem csak azt, ami egy hosszadalmas konszenzusos folyamatba bele illeszthető. Szerencsére 2018 óta az IPCC világosabban fogalmaz a kockázatokkal kapcsolatban, ugyanakkor az a szélesebb körű igény, hogy minden tudományos eredményt meghallgassunk, továbbra is fennáll. Különösen fontos felismerni, hogy a helyzetünk értékelése, az, hogy miért nem változik a társadalom, és hogy adott esetben hogyan változhat a jövőben, az nem az éghajlattudomány, sőt egyáltalán nem is a természettudományok területe. Ez tiszta társadalomtudományi. Ezért az új üzenetünknek így kell hangzania: „ismerjük meg az összes tudományág eredményeit”. Ez azt jelentené, hogy megismerjük a bölcsészettudományokat, a filozófiát, a szociálpszichológiát, a kritikai szociológiát, a politikai tanulmányokat, az alternatív közgazdaságtant, a dekolonialista kulturális tanulmányokat és a neveléselméletet, hogy csak néhányat említsek.

Sajnos sok, éghajlatváltozással foglalkozó tudós nem jártas más egyéb tudományterületen, és ezért mind a kutatásaikban, mind a nyilvános kommunikációjukban leegyszerűsítéssel járó hibákat követnek el. Például olyan cikkeket publikálnak az éghajlatváltozásról, amelyek azt sugallják, hogy a szerzők alig vagy egyáltalán nem ismerik az ilyen jellegű kutatáshoz kapcsolódó főbb tudományterületeket. Két példa erre a kognitív nyelvészet és a kritikai diskurzuselemzés. Mint ilyenek, kritikátlanul használják az olyan kifejezéseket, mint a „doomer”, anélkül, hogy nyelvészeti vagy diskurzuselméleti szempontokat használnának. Nem használnak friss adatokat, és nem mutatnak semmiféle reflexivitást saját ideológiájukkal, módszereikkel és szándékaikkal kapcsolatban. Ezért ezek az akadémikusok akaratlanul is hozzájárulhatnak ahhoz a folyamathoz, amely tagadja az alkalmazkodást mint érvényes, sürgős és kiegészítő cselekvést az éghajlattal kapcsolatos vitákban.

Sok tudós nem rendelkezik képzettséggel a kognitív nyelvészet, szociológiai tudományterületeken, így nem értik, hogy ezek a folyamatok hogyan alakítják az észlelés, az érzések, a gondolkodás, az elemzés és a kommunikáció módját. Ez azt jelenti, hogy a tudattalan előítéletesség alakítja a hozzászólásaikat. Az pedig még nagyobb problémát jelenthet az emberiség számára szorult helyzetünk megértése szempontjából, ha a nézeteik az interneten folytatott viták cenzúrázására válnak alkalmassá a különböző közösségi médiumok által alkalmazott tényellenőrző szolgáltatásokon keresztül, ahogyan azt már tapasztalhatjuk is.

Az Open Democracy (Nyílt Demokrácia) cikkében, amely kritizálja az eredeti Deep Adaptation tanulmányt, a fő forrásuk egy tudós fordulópontokról  szóló blogja. Ez a blog és annak lelkes felkarolása a klímatudományi közösség egyes tagjai részéről szociológiai tudatlanságot tükrözhet. A nyitó bekezdés gyors összefoglalója megmutatja, hogy egy ideológia hogyan alakíthatja a keretrendszert és a narratívát. A blog önjelölt kísérlete arra, hogy az igazságot magáénak vallja és másokra kényszerítse, tükröződik abban a megfogalmazásban, hogy ez a megfogalmazott vélemény egy „tényellenőrzésen alapuló ítélet”. Miért próbálná egy tudós ilyen tudománytalan módon leegyszerűsíteni az üzenet megfogalmazását? Ha az a törekvés, hogy a közösségi média tényellenőrző gépezetének részévé váljon, akkor a keretezés megválasztása taktikai jellegű. De ez azt jelentené, hogy ezt a szubjektív véleményt azért kínálják fel, hogy ellenőrzés alatt tartsák, nem pedig hozzájáruljanak az éghajlatváltozásról szóló tájékozott vitához. Íme az Open Democracy szerzői által idézett blog szövege:

„Állítás: A nyári, jégmentes Északi-sarkvidék (egyesek „Kék Óceán Eseménynek” nevezik) a következő néhány évben bekövetkezik, és az éghajlatváltozás hirtelen romlását és esetlegesen elszabaduló visszacsatolásokat okoz. Valóság: Az Északi-sarkvidék nyári jégmentessége valószínűleg bekövetkezik a következő néhány évtizedben, de a pontos év a természet kiszámíthatatlan tényezőktől függ. Egy nyári jégmentes Északi-sarkvidék súlyosbítaná a regionális felmelegedést és annak hatásait, de nem okozna nagy léptékű vagy hirtelen globális hőmérséklet növekedést.”

Egy gyors szövegelemzés a következőket tárja fel:

  • „valószínűleg a következő néhány évtizedben” – ez akár még ebben az évtizedben is lehet. Miért akarja a szerző elvetni annak lehetőségét, hogy ez a 2020-as években megtörténhet, miközben azt állítja, hogy a dolgok nem jósolhatók meg egyértelműen? Ez egy szubjektív választás a tudományos bizonytalanság bevetésére, ami nincs összhangban az elővigyázatosság elvével.
  • „a pontos év a természet kiszámíthatatlan tényezőktől függ majd” – ezt mindenki tudja, így ez irreleváns fókusz ebben a blogban, ezért nyelvi eszközként szerepel, hogy azt sugallja, a szerző árnyaltabb és ezért bölcsebb. A bölcsesség azonban magában foglalja a relevanciát és a jelentőséget, és ezért arra is felkérhettek volna bennünket, hogy gondolkodjunk el a változékonyság jelentőségéről az emberiségre, így ránk is leselkedő veszélyek szempontjából.
  • „egy nyári jégmentes Északi-sarkvidék súlyosbítaná a regionális felmelegedést és hatásokat” – ez széles körben ismert, és a „regionális” magában foglalja a sugáráramlatokat is, amelyek aztán az északi félteke kulcsfontosságú mezőgazdasági zónáinak időjárását befolyásolják. Az, hogy az Északi-sarkvidék felmelegedésének a sugáráramlatokra gyakorolt hatását illetően vannak bizonyos tudományos kétségek, nem elég jelentős ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos elméletet és az ebből a hatásból eredő, jelenleg megfigyelhető időjárási változásokat lekicsinyeljük.
  • „nem okozna nagy léptékű vagy hirtelen globális hőmérséklet növekedést.” – az okozat hangsúlyozása nem hasznos, mivel idővel globális szinten is hozzájárulna a felmelegedéshez. A „nagy” és a „hirtelen” fogalmak szubjektívek, míg az a fontos, hogy a felmelegedés zavart okoz-e. Ha a felmelegedés az Északi-sarkvidékről már területekre lassabban terjed, akkor ez jobban megzavarhatja a sugáráramlatokat, mintha a felmelegedés gyorsabban terjedne. Tehát ennek a kijelentésnek a relevanciája és jelentősége kétséges.

A világnak sürgősen hatékonyabb kommunikációra van szüksége az éghajlat állapotáról és a válaszlépések siralmas szintjéről. Hatékonyabb kommunikációra van szükség arról is, hogy miért kerültünk ebbe a szorult helyzetbe, és hogy mit tehetünk ellene. Ezt a nézetet osztom minden éghajlatvédelmi aktivistával és szakemberrel, legyenek akár a mélyalkalmazkodás perspektívájának kritikusai, akár támogatói. Eddig nem törekedtem arra, hogy az összeomlás lehetősége a médiában megjelenjen, mivel arra összpontosítottam, hogy segítsem a tudatosulás folyamatában azokat, akik már elfogadták ezt a nézőpontot, hogy támogathassák egymást. Most azonban, hogy a kritika talán egyre inkább a főáramba sodorja ezt a témát, itt az ideje, hogy kiálljunk amellett, hogy „hallgassunk meg minden tudományágat”, valamint hogy a mélyalkalmazkodást és az összeomlás lehetőségének tudatosítását a szélesebb körű éghajlati cselekvés kiegészítéseként elfogadtassuk. Örülök, hogy néhányunknak már van több év előnye, és nagyon hálás vagyok a Deep Adaptation Forum csodálatos kollégáinak és önkénteseinek, akik lehetővé teszik, hogy az ebből a folyamatból pozitív válaszok nőjenek ki.

Ha Ön éghajlatkutató, vagy bármilyen más, ezekkel a témákkal foglalkozó szakember, és egyetért az általam megfogalmazott gondolatokkal, akkor arra szeretném kérni, hogy lépjen elő, és írjon cikkeket erről, és hivatkozzon a mélyalkalmazkodásra, mint új kutatási területre. Miért? Úgy tűnik, hogy az összeomlás lehetőségének tudatosításával szemben erős érzéseket tápláló emberek, valamint néhány, a saját érdekeit szem előtt tartó személy intenzíven igyekszik befolyásolni a nyilvános beszédet. Természetesen hasznos lenne, ha az emberek látnák a többi nézőpontot is. Ha szeretne más tudósokkal együtt gondolkodni ezekről a témákról, kérjük, fontolja meg a Deep Adaptation Forum kutatócsoportjához való csatlakozást.

Ha a téma megvitatása oda vezet, hogy érzelmi megterheltséget érez a ránk váró veszélyekkel kapcsolatban, azt kell mondanom, hogy ez normális. Szeretném javasolni, hogy keresse meg azokat, akik hasonló helyzetben vannak. Az ingyenes fórum a deepadaptation.info címen érhető el, és az alábbi esszében is teszek néhány javaslatot: Tizennégy ajánlás az összeomláson tagadáson túli életre.

További olvasnivalók

Az elmúlt két évben írtam néhány blogot a mélyalkalmazkodással szembeni ellenállás formáiról. Időrendi sorrendben:

A bejegyzés Jem Bendell oldalán közölt írása alapján készült.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

További cikkeink a témában